2022. április 19.

Apám büszke legyen!

Rengeteg ember legfőbb vágya, hogy “apám büszke legyen rám”, vagy “anyám szeressen”.

Sportolók, hírességek első mondata is ez, amikor megkérdezik, mi motiválta őket. Emberek milliói azért választanak olyan párt, aki anyunak biztos tetszik, azért választanak olyan munkát, amihez nincs kedvük, de apunak imponál, mert nem érzik, hogy a szüleik elismernék őket.

Természetesen mint mindennek, ennek az éremnek is két oldala van: a szülői és a gyermeki oldal.

Ha a gyermekem attól szorong, elég jó-e nekem, akkor ez azt jelenti, hogy szülőként nem sikerült őt feltétel nélkül, önmagáért szeretnem, hogy nem tudtam elérni, érezze a megbecsülésemet, akármit is csinál. Ha ezt most ismerem fel, mit tehetek? Leülhetek a gyerekemmel, és egy beszélgetés keretében biztosíthatom arról, hogy szeretem és büszke vagyok rá, függetlenül attól, éppen hol áll az életében, a karrierjében, a gyereknevelésében satöbbi.

Ha én gyermekként folyamatosan azért dolgozom, hogy a szüleim egyike/másika büszke legyen rám, akkor… hát, akkor jobb, ha tudatosítom, hogy ez rajtam kívül áll, és nem függ a teljesítményemtől. Az érzés, a vágyódás a szülői feltétlen szeretet után bennem van, én tudok rajta változtatni, ha akarok.

Hogyan? Érzelmi munkával, ami magában foglalja a belső gyerekkel való önmunkát, a saját értékeim tudatosítását, a szüleimhez való érzelmi viszonyulásomat.