2024. január 07.

A fal

Freud egyik kollégája, Ottó Rank azt tanította, hogy „egyesek inkább lemondanak az élet hiteléről, csak hogy elkerüljék a halálnak való törlesztést. Ez egy működési mechanizmus.”

Azt jelenti, hogy az ember inkább választja azt, hogy érzésteleníti magát, és hiányzik belőle a teljes önátadás, mindezt azért, mert attól fél, hogy túl sokat veszíthet.

Például

• Nem nyílok meg teljesen a páromnak, mert az azt jelenti, hogy ha valami történik velünk, akkor az nagyon fog fájni.
• Nem teszek bele mindent a munkámba, mert mi van, ha mégse sikerül? Akkor sokkal nagyobb lesz a kudarcom.
• Ne legyen kutyánk, mert amikor gyerekként volt, és meghalt, az nagyon fájt. Nem akarom újra átélni a halála okozta fájdalmat.
• Nem megyek el kipróbálni azt az új táncot/önfejlesztést/kézimunkát/sportot/munkát (bármit), mert mi van, ha kiderül, béna vagyok benne?!

Tudod, mi ennek a mechanizmusnak a másik oldala? Hogy ugyanaz a fal, ami megvéd a problémáktól, elválaszt egy jobb élettől is.

Azáltal, hogy nem mész bele az új élményekbe, ismeretségekbe, munkába (stb) a potenciális fájdalom, veszteség, kudarcélmény miatt, elválasztod magad az új sikerektől, új barátságoktól, a kapcsolatoktól kapható szeretettől, melegségtől, satöbbi. Azért emeltem ki a potenciális ( = lehetséges) szót, mert ugye érted, hogy ez nem eleve elrendelt? Csak lehetséges. De ugyanúgy lehetséges az is, hogy sikered lesz, kiteljesedsz az új munkában, párkapcsolatban, hobbiban…

A különbség ebben a pillanatban az, amit gondolsz adott dologról. És ha nem a lehetséges problémákat vetíted magad elé a saját fejedben, hanem a lehetséges sikereket, örömöket, akkor az a bizonyos fal nem épül fel, és rengeteg új élmény, kapcsolat tud az életedbe bekerülni.

Ha pedig úgy érzed, már bőven építettél magad köré olyan falakat, amik ma már inkább gátolnak, mintsem segítenek, akkor kezdd el őket lebontani. Ha egyedül nem megy, kérj bátran segítséget. Akár tőlem is. 😊