2023. március. 16.

A te gyereked LELKE börtönben van?

Egy rendezvényen ismerősöm 16 éves lányától megkérdeztem, mi érdekli igazán, és mire a kislány megszólalhatott volna, anyukája már válaszolt is. Helyette.

A 13 éves annyira szorong, amikor úszni kell mennie, hogy mindenféle tünetet produkál, a fejfájástól a hányingerig.

A 15 évestől akármit kérdezel, a válasza mindenre „nem tudom”, majd apjára néz, hogy mit kellene mondania.

A példákat a végtelenségig folytathatnánk, egy dolog közös lesz bennük: ezeknek a gyerekeknek a lelke börtönben van.

Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy a gyerek nem tud kiteljesedni, mert minden gondolatát és cselekedetét irányítják, minden idejét beosztják. Nem engedik egyedül lenni és csak a „semmit” csinálni, emiatt nem tanul meg csendben lenni a saját gondolatai társaságában. A szülők nem veszik figyelembe a képességeit a hobbija és a pályaválasztás során, hanem arra nyomják, ami szerintük megfelelő vagy hasznos.

De tudod, szerintem mi a legsúlyosabb? Amikor a gyerek nem mondhatja el őszintén az érzéseit, mert süket fülekre talál, netán még meg is szégyenítik érte. Ha mindezek ellenére mégis megteszi, akkor sok szülő elintézi azzal, hogy „ne hisztizz”, vagy „szólj vissza neki”, „nem lehetsz ennyire mimóza”, stb.

Hát, ez nem fog segíteni.

Ami segíthet:

• Hagyd a gyereket egyedül ellenni – már a nagyon picit is. Pont elég, hogy rálátsz, figyelheted (és közbeavatkozhatsz, ha szükséges), de engedd, hogy maga fedezze fel a dolgokat a saját tempójában. Ez segíti, hogy fejlődjön a kreativitása, a gondolkodása, a belső lelki élete.
• Engedd, hogy csak legyen és ne csináljon semmit. (Értsd jól: természetesen nem telhet minden nap semmittevéssel, és ez a pont nem a lustaság promóciója 😊 – de igenis vannak olyan időszakok, amikor van arra idő, hogy az ember csak „legyen”. Különösen kisgyerekkorban.)
• Kérdezd sokat, és várd meg a választ. Aztán pedig próbálj meg nem „szakértő” lenni, nem megoldani helyette a dolgokat, csak engedd, hogy teret adjon az érzelmeinek, adott esetben a dühének, szégyenének, örömének. Legyél mellette, támogasd.
• Engedd, hogy kipróbáljon dolgokat, és megtalálja, mi neki a testhezálló.
• Figyeld a reakcióit, és ha valamit pl. abba akar hagyni, akkor próbálj meg tisztán látni, hogy mi lehet az ok: tényleg nem tetszik már neki az a tevékenység, vagy inkább csak menekül, mert a társai gúnyolják, bántják?
• Ajánlj fel neki szak-segítséget, ha szükségét látod. Ha a gyerek már annyira szorong, hogy akár már testi tünetet is produkál, keress neki segítséget, vagy írasd be olyan tanfolyamra, ahol stresszkezelő technikákat tanulhat.