2023. január 10.

A titok természete

Az egyik leggyakrabb eset, amivel találkozom a munkám során, az a „titok”. Amiről az ember nem beszélt, nem beszélhetett eddig senkinek. De nyomasztja, és az idők folyamán megnőtt belül. Meggátolt rengeteg őszinte kapcsolódást a családon belül (szülőkkel, gyerekekkel, férjjel/feleséggel), és a családon kívül is.

A titok legnagyobb átverése: ha eltemetem magamban, akkor nincs is. És ugye ami nincs, annak következménye sincs az életemben… legalábbis ezt hitetem el magammal.

Ám a titokban benne ragadt emberek sajnos nem veszik észre, hogy minden reakciójukat, cselekedetüket befolyásolja az, amit titkolnak. Sőt! A titkok gyakran okoznak a környezetünk számára érhetetlen reagálást, aminek az oka, hogy valami egyszerű (ez akár lehet egy illat, egy hang, egy mondat) betriggereli, azaz megnyomja a titok gombját bennünk és mi annak zsigeri hatására cselekszünk. Ez teljesen tudat alatt zajlik.

Edith Éger, aki 17 évesen túlélte Auschwitz-ot, majd ezt a traumát bő 25 évre titokként magába temette, ezt igen drasztikusan így fogalmazza: „A trauma után a döntés a tiéd: dönthetsz úgy, hogy a saját börtönőröd leszel, vagy dönthetsz a szabadság mellett. (…) Megvolt a magam titka, én pedig a titkomé voltam. (…) Megpróbáltam elűzni a múlt emlékeit. Azt hittem, ez a túlélés kulcsa. Csak később értettem meg: a menekülés nem gyógyír a fájdalomra; az csak rosszabb lesz tőle. Börtöncellát építek a rettegésemből, és a hallgatásommal kattintom rá a lakatot.”

A titok egyetlen ellenszere, hogy beszélünk róla és elkezdjük a titok traumáját feldolgozni. Természetesen nem az a feladat, hogy ha van egy családi titok, amit fel szeretnénk oldani, akkor a húsvéti családi ebédnél bedobjuk a bombát, ezzel vitát, sértődést, vádaskodást generálva.

A feldolgozást elkezdhetjük egyénileg is. Keressünk valakit (egy terapeutát, segítőt, pszichológust), akivel úgy tudjuk a titkunkat megosztani, hogy közben biztonságban is tudjuk azt (nekik titoktartási kötelezettségük van). Amikor így egyénileg sikerült feloldanunk magunkban a titkunk traumáját, ezután lehet döntést hozni arról, hogy belekezdjünk-e (és ha igen, akkor mikor és hogyan) a titok szélesebb körben való megbeszélésébe.

Ha neked is van olyan titkod, amitől szenvedsz, keress meg, és kezdd el a feloldását!