2021. március. 12.

Az ítélet

Egy embert ismertem, aki nem ítélt, a mesteremet. Még magamról sem mondhatom el, bár törekszem rá folyamatosan.

Mi a gond az ítélettel?

Az, hogy nem látjuk tőle a valóságot.

Természetesen tudom, hogy az ítéletnek megvan a maga szerepe az evolúcióban és a társadalomban, hiszen szükséges, hogy gyorsan fel tudjuk mérni, kivel állunk szemben, mit várhatunk. Többek között erről szól az első benyomás is, amire (a tudomány szerint) mindössze 7 másodpercünk van. Ennyi idő alatt mondunk ítéletet másokról.

Ez a cikk most mégsem erről szól, hanem arról, amikor nem a túlélésért (vagy ma: az üzletért) megy a harc, hanem arról, hogy az ítélkezést ma már olyan mesterfokon űzzük, hogy az kihat a mindennapjainkra.

Mesélek pár történetet, ami megragadt bennem:

• olvastam egy riportot egy kéregető hajléktalannal, aki azt mondta, hogy legjobban az bántja, hogy rá se néznek. Te ránézel, amikor pénzt adsz neki az autódból, vagy “nem”-et intesz?
• a buszon nem senki nem ült le egy emo-s, full feketébe öltözött tini mellé
• egy fiúnak az autóbalesete után hegek maradtak az arcán, és utána többen bűnözőként, veszélyes elemként tekintettek rá

Mondok egy olyan személyes történetet is, ahol látatlanul én is “megítéltettem”:

• egy kedves, intelligens jó ismerősöm posztolt egyszer egy kérdést a közösségi oldalán, miszerint nem érti, hogy értelmes emberek miért tetováltatnak? Én sosem reagálok nyilvánosan, neki is privátban írtam meg, én miért tetováltattam, ráadásul már felnőtt fejjel, 40 felett. És leírtam azt is, miért gondolom azt, hogy az értékem és az értelmességem ettől nem változott.

De az őszinteséghez hozzátartozik, hogy van, amikor én ítéltem zsigerből:

• az egyik bevásárlóközpontból indultam haza késő este, és már bent álltam egyedül a liftben, amikor a lábával megakasztotta az ajtót egy kb. 2 méter magas, fekete hajú, nagydarab, hosszú ballonkabátos fickó. Ő beszállt, én pedig abban a pillanatban kiléptem a liftből, ami becsukódott mögöttem. Még hallottam, ahogy megkérdezi: Megijesztettem? Igen. Sőt, konkrétan megrémisztett.

Látod, én sem vagyok szent, sőt.

Viszont a téma fontos. Jelenleg ott tartok, hogy igyekszem mindenkinek megadni azt a szabadságot, amit én elvárok másoktól. Azaz “ha másnak nem árt”, de ő piros hajat akar, akkor hajrá. Igyekszem csak érdeklődést és kiváncsiságot érezni, esetleg beszélgetést kezdeményezni, de nem ítélkezni. Hiszen fogalmam sincs, mik állnak a döntése hátterében.