2021. február 20.
Buborékok, amikben élünk
Hónapok óta gondolkodom ennek a posztnak a megírásán, és úgy tűnik, én is rezonáltam arra, amire mostanában többen. Már mondom is, mit értek ezalatt:
- az elmúlt időszakban került ki a Netflixre a Társadalmi dilemma c. film, valamint
- most jelent meg Ziya Tong: Valóságbuborék (The Reality Bubble) c. könyve is, valamint előadása a Brain Bar konferencián.
Mind ugyanarról szól, miszerint SOS fel kellene ismernünk, hogy buborékokban élünk.
Mit takar ez a buborékosdi?
Azt, hogy az internet és az egyéb technológiai találmányok együttesen képesek voltak megvalósítani azt, hogy minden online tevékenységünkkel (rákeresel, lájkolod, utálod, megnézed, hozzászólsz, megosztod) épül rólunk a szolgáltatók adatbázisában egy profil, ami alapján a rendszer finomhangolja a nekünk megjelenő információt. A gyakorlatban ez például azt jelenti, hogy ha te és én beírjuk ugyanazt a keresést a Google-be, akkor más információt kapunk. Tehát nemcsak más jelenik meg a hírfolyamainkban, hanem egy azonos keresésre is más eredményeket kapunk.
A buborék lényegében azt eredményezi, hogy egy idő után csak olyan információknak leszünk a birtokában, amikre egyszer már pozitívan reagáltunk. Igaz ez mindenre: a zenére, a politikai beállítottságra, a közéletre, a vírusinformációkra, a focira, a tudományos nézetekre…. Olyan, mintha kapnánk egy szemellenzőt, ami nem is ad teret annak, hogy valakivel megvitassunk dolgokat.
Ennek pedig egyenes következménye az, hogy hacsak nem megyünk tudatosan utána a miénktől eltérő álláspontok megismerésének, akkor részinformációk, vagy még rosszabb esetben hibás, félrevezető információk alapján hozunk döntéseket, reagálunk az élet eseményeire.
Akkor minden buborék rossz?
A buborékoknak természetesen pozitív védő szerepe is van. Én például nagyon érzékeny vagyok a zenei hangulatokra, ezért csak és kizárólag olyan zenét engedek magam köré, amit én választottam ki. A gyakorlatban ezt úgy valósítom meg, hogy egyrészt nem hallgatok rádiót, másrészt tudatosan tanítom a szolgáltató algoritmusát az ízlésemre, és kíméletlenül törlök minden olyan számot, amit javasol és nem tetszik. Ez rendben is van, hiszen a zenei ízlésem teljesen privát, nem hozok általa fontos döntéseket az életem tekintetében.
Ellenben vegyük a most jelen lévő legnagyobb információs kihívást, a covid vírusát. Alapból is nehéz valós adatokhoz jutni a témában, de különösen az, ha a buborékunk kiszűri azokat az információforrásokat, amik olyan forrásokból érkeznének, amikre eddig nem, vagy negatívan reagáltunk.
Márpedig korrekt véleményt csak akkor tudunk alkotni bármiről is, ha az adott témát körbejárjuk, minden oldalát megvizsgáljuk, az érveket-ellenérveket ütköztetjük, megvitatjuk, végiggondoljuk.
Mi akkor a megoldás?
Az, ha tudatos vagy, és a buborékjaidat felismered, tudatosan alakítod és használod. Használd ki a védő szerepüket azokon a területeken, amik a privát életedet érintik, vagy amikkel nem akarsz foglalkozni, de ne engedd, hogy korlátozzanak ott, ahol szükség van arra, hogy a teljes képet lásd.
