2020. április 16.

Érzelmi munka

A változás, fejlődés az életünk több szintjét érintheti. Változhatunk testileg, szellemileg, lelkileg.

A testi fejlődés estén új sportokat, edzésmódszereket próbálunk ki, majd kezdünk használni, esetleg változtatunk az étkezésünkön. A szellemi változás azt jelenti, hogy új dolgokat tanulunk, vagy valamiben elmélyedünk, kitágítjuk a látókörünket. A lelki fejlődés alatt pedig a lelki beállítódásunk, az érzelmeink kezelése változik meg bennünk. Talán ez a legkevésbé kézzelfogható, mégis a legnagyobb hatású változás, hiszen ha az érzelmeink megváltoznak, az magával hozza életünk egyéb területeinek a változását is. Sőt: ahogy változnak a reakcióink a minket érintő eseményekre, úgy változik majd meg környezetünk is, és a hozzánk közel állók viszonya is hozzánk.

Nézzünk néhány példát:

• önértékelés, önbizalom, önszeretet: mennyire fogadom el saját magam? mit engedek meg másoknak? hogy állok a megbocsátással?
• rokoni kapcsolataink: milyen a viszonyom a rokonaimmal? hogyan érzem magam velük? mennyire hagyom, hogy zsaroljanak az érzelmeikkel? mennyire tudom kimutatni az érzelmeimet irántuk?
• munka: azt a munkát végzem, amit szeretek, ami kiteljesít? annyi pénzt kapok a munkámért, amit szerintem megérdemlek? milyenek a munkahelyi kapcsolataim?
• párkapcsolat: csak „megvagyunk”, vagy „szuperül vagyunk”? támogatom a párom a céljaiban, a változásaiban? mit engedek meg a páromnak magammal kapcsolatban? el tudok lazulni vele?
• gyereknevelés: meglátom-e a gyerekeimben az egyedit, a különlegeset? támogatom-e őket abban, hogy megtalálják a saját útjukat? engedem-e, hogy hibázzanak, próbálkozzanak? támaszuk vagyok-e?

Mély kérdések, és általában nem tudunk rájuk őszinte választ adni, még magunknak sem. Miért?

Mert ha őszintén magamba nézek és azt látom, hogy „a férjemmel már évek óta csak elviseljük egymást, a gyerek az idegeimre megy, mert nem tanul és folyton felesel, a kollégáimat a hátam közepére kívánom” – akkor ezzel szembe kellene nézni. És ez fáj. Lelkileg fáj.

Ez az érzelmi munka. Azzal kezdődik, hogy megengedem magamnak az őszinteséget, a fájdalmat, majd pedig nekiállok és megkeresem azt, hogy hogyan tudok változtatni. Nem kívül. Először belül, a lelkemben, a gondolataimban. Mert a világ ezeknek a tükörképe. És ha én változok, akkor a világ is kénytelen lesz alkalmazkodni hozzám.