2021. április 13.

Mártíromság

Nagyot ment a napokban a médiában és a közösségi felületeken egy cikk, miszerint: „Ez az anyuka három napig nem takarított a családja után, így mutatta meg, hogy mennyi munka hárul rá” – volt a cikk hangzatos címe.

Mit árul el ez a mondat erről a nőről és a családjáról? Azt biztosan, hogy

• a felek között nincsen kommunikáció, sosem beszélték meg, ki hogyan veszi ki a részét a közös feladatokból;
• a nő mártírnak érzi magát, nem tetszik neki, hogy mindent ő csinál a család körül;
• a gyerekek nincsenek bevonva a házimunkába.

Megoldás-e vajon erre a helyzetre az, hogy a nő 3 napig nem takarít és várja, hogy ez a család többi tagjának is feltűnjön? Kétségtelen, ez is lehet egy megoldás, ha nem is túl szofisztikált. Mi lenne az, ami ennél sokkal célravezetőbb lenne?

Első körben végig kellene gondolni, mi az, amit szeretek csinálni, és hogyan tudjuk családként úgy élni az életünket, hogy az a család minden tagjának jó legyen. Ha nagyon jó vagyok, akkor végiggondolom azt is, a többieknek mi megy könnyebben, nehezebben, hogy lehetne a családi terheket a legjobban elosztani. Majd ezt követően jöhet a kommunikáció, azaz a beszélgetés, a feladatok fellistázása és szétosztása. Közösen, a család minden tagjának (igen, a gyerekek is) a bevonásával. Végül pedig az új családi szokások kialakítása.

Upsz, és mielőtt elfelejtem. Nem csak anyuka lehet mártír. A szerep nem-független. Léteznek mártír apukák, nagymamák és nagypapák is.

Sohasem késő. Minden kapcsolat változik. Nemcsak azért, mert öregszünk és az idő telik, hanem a körülmények, élethelyzetek változásával is. Nem gond, ha egy idő után már mást szeretne az egyik fél, ha már nem elégíti ki az, ahogyan a feladatok elosztását az elején megoldották. Mindig van lehetőség megbeszélni, újraosztani a feladatokat.