2020. április 16.

Párkapcsolat

Kapcsolatunk a párunkkal életünk egyik legfontosabb tényezője. Ő az, akit már tudatosan választunk. A szüleinket, akik az első kapcsolatunk itt a Földön, hitünk szerint vagy „nem választjuk”, vagy „még lélekként választjuk”. De a szerelmi kapcsolatainkról már tudatosan döntünk.

Természetesen tudom, hogy ez nem ennyire fekete-fehér. Párkapcsolatainkat őrületesen befolyásolják – többek között – családi mintáink, az önmagunkról alkotott képünk, körülményeink és addigi élettapasztalataink. Van, aki a szülői házból való menekülésre használja fel az első embert, akihez kötődni van lehetősége; van, aki ugyanolyan bántalmazó férjet keres magának, mint amilyen az apja volt az anyjával vagy ugyanolyan mártír feleséget, mint amilyen az anyja volt; van, aki 30 évesen kezd lázadni és rúgja fel az addigi életét. És van ezen kívül még millió változat. Pontosan annyi, ahányan vagyunk a földön.

Ami mindannyiunkban közös: szükségünk van arra, hogy tartozzunk valahová, valakihez. De mindannyian más háttérrel, más tapasztalatokkal érkezünk meg a párkapcsolat mezejére, hogy elkezdjük ott a saját játszmáinkat.

Majd életünk egy pontján – és te valószínűleg itt állsz most, hiszen ezt a cikket olvasod – rájövünk, hogy lehetne máshogy. Lehetne jobban. Mert kislány/kisfiú korunkban nem erről álmodtunk. Ilyenkor pedig egy kérdés marad: Oké, de mit csináljak? És hogyan?

A jó és a rossz hír egyben: a MEGOLDÁS TE VAGY!

Nem kell megszerelned a párod, elég, ha te változol. Mert ha a te reakcióid megváltoznak, azzal egész egyszerűen megváltoztatod magát a játékteret és a játékszabályokat, amik kettőtök között vannak.

Kiragadok néhány példát:

40-es hölgy, majd’ 20 éves házasság, 3 gyerek: a gyerekek születése után sok évet volt otthon, fizikailag és érzelmileg is elhanyagolta magát, „csak a családjának élt”. Az otthoni légkör már katasztrófa, vagy veszekszenek, vagy nem szólnak egymáshoz. Elválna, de nem mer. Az érzelmi munka folyamán kiderült, hogy a dolgok alján az ő viszonya van saját magához: önértékelési problémák, bizonytalanság, céltalanság.

48 éves hölgy, házasságban, gyerek nélkül, érzelmi zsaroló anyával. A férj már egy ideje jelzi, hogy „anyuka túl sok”, a hölgy a férjet hibáztatja, amiért nem segíti, erre lassan a kapcsolatuk is rámegy. A konzultációk során felismerte családi mintáit (anyukájának az érzelmi mintáit a saját szülei kapcsán), letisztázta saját érzelmeit az anyja és a férje felé, ezáltal el tudott kezdeni máshogy kommunikálni és viselkedni a szeretteivel.