2021. április 06.

Tabutémák

Nagypapa alkoholizmusa; anyuka depressziója, abúzus a családban (nő/gyerek verése, szexuális zaklatás stb.), a halál, a család fekete báránya, apuka munkamániája, válás és féltestvérek, háborús emlékek, értelmi sérült gyerekek, régi családi történetek, a menopauza, a fogyatékossággal élés, különböző szenvedélybetegségek…

Mi bennük a közös? Az, hogy gyakran tabutémák.

Nemcsak a legtöbb családban, hanem társadalmi szinten is. Tabu az, amikről ciki vagy tilos beszélni. Témája bármi lehet, amit adott közösség, jelen esetben a család szégyenteljesnek tart.

Hogy ez történelmileg hogyan alakult ki, az talán mellékes is ahhoz képest, hogy milyen károkat okoz bennünk, emberekben az, hogy nem merjük megfogalmazni, érezni azt, amit szeretnénk, amit éppen átélünk. Mit okoz az, hogy ezekről a családban nem beszélünk? Titkokat. Feldolgozatlan érzelmeket, szégyent, meg nem értést, önértékelési zavart, belső bizonytalanságot (ezzel éppen csak kiemeltem néhány fogalmat, a skála természetesen sokkal átfogóbb).

Ezekből, és az általuk generált rengeteg kimondatlan kérdésből, érzelemből fejlődik ki hosszú távon nagyon sok frusztráció, lelki zavar, bénultság. Ezek a családtagok életébe családi örökségként, mintaként élnek tovább.

Megszakítható-e a lánc? Igen.

Hogyan? Odafigyeléssel, tudatossággal, nyitottsággal. Az első lépés ezeknek a családi mintáknak a felismerése, majd feloldása magunkban. Ez az egyetlen módja annak, hogy ne adjuk tovább.