2024. július 02.

A betegség, mint tanító

Sokan és sokat írtak már arról, hogy minden betegségnek van lelki oka, vonatkozása, és ahhoz, hogy teljesen meggyógyuljunk, megéri utánamenni, hogy mit tudunk belőle lelkileg is megtanulni, felismerni. Ez azonban egy rettentően komplex téma, amiről könyveket írtak a hozzáértők, és ami bőven meghaladja ennek a cikknek a kereteit.

Én most arról szeretnék írni, hogy mi mindent tanít még a betegség, akár mi vagyunk betegek, akár gondozzuk egy szerettünket.

Tanít türelmet.  El se tudod képzelni, ez nekem mennyire nehezen ment, és gyakran még a mai napig is kihívásos. Mindenesetre a gyógyulást a test irányítja, a saját tempójában. Gondolj csak egy sima horzsolásra, ami 1 hét alatt végre bevarasodik, majd mi lekaparjuk, hogy „gyógyuljon gyorsabban, ne látszódjon”. Ezzel pedig mit okozunk? Kezdjük a varasodási folyamatot az elejéről…

Tanít elfogadást. El kell fogadnunk, hogy a folyamatot nem mi, és még csak nem is az orvos irányítja. Van, hogy azt kell elfogadnunk, hogy másokra vagyunk utalva, van, hogy azt, hogy nem tehetünk meg dolgokat, amiket pedig akarnánk.

Tanít szolgálatot, ha mi gondozunk valakit. Gondoskodást, figyelmet.

Tanít kiszolgáltatottságot, ha minket gondoznak. Ez különösen akkor kemény lecke, ha szeretünk irányítani és mindent kontrollálni. Megéljük általa a tehetetlenséget, a gyengeséget

Tanítja a változást, hiszen a gyógyulás folyamata alatt a test adott része változik: megnő, lecsökken, felpuffad, lelohad, változik a színe, állaga, stb.

Tanítja a tökéletesség hamis ideájának elengedését. Hiába gondoljuk, hogy a dolgoknak valamilyennek „kell lennie”, ha a valóság nem az. És itt visszaértünk az elfogadáshoz.

Tanítja a bizonytalanságot, hiszen nem feltétlen tudjuk, mit hoz a holnap, megtörténik-e a gyógyulás, és ha igen, akkor hogyan, mikor?

Tanítja az önszeretetet. Az a test, amit szeretünk, tisztelünk és amire odafigyelünk, sokkal gyorsabban gyógyul és szolgál bennünket.

Tanít hinni, valami nálunk nagyobban.

Tanít mosolyogni, észrevenni az apró örömöket, a pici fejlődést, értékelni a lélegzetvételt, magát az életet.

Megtanítja, hogy mik a valódi értékek az életünkben. Mi az, ami igazán fontos nekünk?

Ad időt, gondolkodni. Magunkon, az életünkön, a céljainkon, a kapcsolatainkon.

Mit tanít még? Megállít, lelassít, elcsendesít, ha nyitottak vagyunk, ráébreszt, irányt mutat.

Tanít szeretni.

Tanít embernek lenni.

Használd a betegség bölcsességét, tapasztalatát okosan. Légy nyitott az üzenetére.